Jakabfi Edit, 1989. szeptember. 7-én született a Kovászna megyei Zabolán Tanulmányait Zabolán kezdte, jelenleg a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Liceum grafika szakos, végzős diákja.

2004-ben részt vett az iskola Socrates-Comenius Projektjében, a Kőmíves Kelemen balladát illusztrálva valamint előadva ennek történetét lehetősége nyílott eljutni Lettországba.
2007-es évre összeállított egy tizenkét grafikából álló zabolai Mikes kastélyt ábrázoló naptárat, „így megmutattam több embernek is falum „gyöngyszemének” szépségét, már-már mesebeliségét.”- meséli Edit.
Kiállítások:
• 2007. augusztusában a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretén belül Zabolán szervezett csoportos kiállítás.
• 2007. december 11-én, Míves ház, egyéni kiállítás
• 2007. december 20-án az illyefalvi orvosi rendelő előcsarnokában, egyéni kiállítás.

A Művészeti Líceum végzős diákjának, Jakabfi Editnek első, egyéni grafikai tárlata nyílt meg az illyefalvi orvosi rendelő előcsarnokában. A fiatal alkotó lendületes akaraterővel készít színes tus- és ceruzarajzokat, melyek egy sajátos, nőiesen érzékeny vonalvezetés által születtek, formálódtak. Edit rajzolási vágya, elhatározása falujából Zaboláról indult, annak ellenére, hogy ott nem részesülhetett képzőművészeti oktatásban, de a művészeti középiskola már szakmai tapasztalatok sorát, és az alkotói technikák tökéletesítését adták számára.

Dekoratív vonalvezetéssel, körökbe zárt alakzatok és formák segítségével több irodalmi vagy történelmi témát jár körül, mint a Kőműves Kelemen ballada, az Aranyember klasszikus történet-feldolgozása, a Szent Erzsébet monda. Ezekben a portrészerűen megjelenített ember sorsának villanásait vetíti elénk határozott formakezeléssel, finom, lendületes vonalakkal, eredeti szimbólumokkal együtt. Külön sorozatot készített a zabolai Mikes kastély egyedi barokkos-klasszicizáló megjelenéséről, valamint a tamásfalvi Thúry-udvarház empire díszítésű épületéről (ez utóbbi grafikái falinaptárként is megjelentek). E munkákról leolvasható a rajzoló művészettörténeti érdeklődése, valamint a szülőföld értékeinek mély tisztelete, megbecsülése. Két másik kompozícióján nemcsak a nemesi kastély sajátos elemeit rajzolja meg, hanem a Mikesek ősi címerének sajátosságait is feldolgozta.

Annak ellenére, hogy Sepsiszentgyörgyön tanul és képezi magát, Jakabfi Edit falújának hagyományokba gyökerező világával él együtt, ennek szellemi és tárgyi emlékeit kívánja felmutatni és ez ad lendületet és alkotókedvet munkái létrehozásához. További tervei egy nagyvárosi főiskola felé vonzzák, de már most elmondható róla, hogy egy ígéretes könyvillusztrátor, mesélő grafikus válhat belőle.

A kiállítást méltatta Sántha I. Géza