Nyitott szemmel, a kitágult világban széttekintve álmodunk, és két lábbal állunk a földön. A középkorban két, ma három kultúra metszéspontjában, Székelyföld déli kapujában Aldoboly, Illyefalva és Sepsiszentkirály alig kétezer főt kitevő népe hol aggódva, hol bizakodva megy elébe a jövőnek. A korábbi évszázadok története bőséggel tárja elénk a túlélés és a legyőzettetés példáit, emlékeztetvén a szerencse forgandóságára.

Reméljük – az utóbbi két évtized jogosít fel erre a reményre –, hogy ismét megadatik a napos oldalra kerülnünk. Nem könyveljük külön a község önkormányzatának, civiljeinek, egyházainak és vállalkozásainak megvalósításait: mindannyian a helyi közösség javára próbálunk cselekedni, sikereink akkor semlegesítik kudarcainkat, ha mindketten közösek. És képesnek hisszük magunkat: meglátni a fától az erdőt, mert közösségünk életének akkor van értelme, ha azzal részt vállal a székely társadalom egészének szerves életében, ha el bír végezni valamely kiosztott feladatot.

Néhány feladatot a példa felmutatásának erejével és szándékával sikerült megoldani, de erről beszélnek majd most megnyitott honlapunk további oldalai. Illyefalvának nemcsak a neve, de az orgonával borított sétánya, erődtemploma is sok tízezer látogatónk előtt ismerős, nemkevésbé a szentkirályi Kőhíd, vagy az aldobolyi Hollaky-kúria. Szívesen látjuk úgy a virtuális, mint a hús-vér vendéget műemlékeinknél, helyi termékek vásárlójaként, vállalkozói ügyfélként, vagy épp partner civil szervezet tagjaként. És hát – ki tiltja meg? – nálunk csak úgy, céltalanul bámészkodni is öröm.

Mi pedig továbbra is ébren álmodunk, és két lábbal állunk Székelyföld déli kapujában.