|
|
|
|
|
az illyefalvi vár 1658-as pusztulásáról, amikor a tatárok bevették az egykori castrumot, históriás ének maradt ránk?
|
 |
|
|
|
|
Illyefalva rövid története |
|
Illyefalva a baróti hegyekből eredő Illyefalvi patak völgyében, az Olt jobb oldalán fekszik. Nevét az ószövetségi Illés prófétáról, a református vártemplom középkori védőszentjéről kapta. Így bukkan föl először 1322-ben a pápai tizedjegyzékben Villa Helye néven, amikor Pál nevű plébánosa 5 régi báni garast fizetett. 1333-ban villa Elye, egy évvel később pedig villa Hellye néven szerepelt ugyanott. Az 1567. évi regesztrumban jelent meg ma is használt megnevezése Illyefalva alakban. Akkor Szentgyörgy mellett Sepsiszék második legnagyobb települése volt.
|
 |
| Városi rangot valószínűleg 1578-ban kapott Cseffey János háromszéki királybíró közbenjárására, amikor a sepsiszéki Illyefalva falunak Báthori Kristóf erdélyi fejedelem egy hétfői hetivásár és három országos vásár tartására adott jogot a Gyulafehérváron 1578. március 7-én kiadott kiváltságlevelében. Ez erős ellenkezést váltott ki a szászföldi Brassóban, mivel sértette a gazdasági érdekeit. Erre Báthori Kristóf tiltólevelet adott ki 1578. május 8-án. Ezt azonban valószínűleg nem tartották be, mert ezeknek a vásároknak a tartása már a kiváltság megadása előtt szokássá vált, Illyefalva ráadásul az átmenő kereskedelem utolsó állomása volt a Szászföld felé. Báthori Zsigmond fejedelem 1582. június 9-én szintén egy tiltólevél kiadására kényszerült. 1595. április 16-án a Gyulafehérváron tartott országgyűlés végzései között Illyefalva mint szabad taxális város szerepel, a már előzőleg kiadott kiváltságlevelet elismerve. Mint mezőváros bíróval, 12 személyből álló magisztrátussal és országgyűlési követküldési joggal rendelkezett. A hadjáratok idején 6 erős lovat tartozott a fejedelem rendelkezésére bocsátani, ezenkívül szekerekkel járult hozzá a költségekhez, postát szállított. |
 |
|
Illyefalva címere gömb által koronázott díszgúla, mely előtt galambbal tetőzött két pálca van keresztbe téve. A jobboldali mezőben fa és öt golyó, balról repülő galamb és négy golyó. Pecsétjének körirata: “Sigillum Oppidi S. Ilyefalva”. Mint taxális (adózó) mezőváros adót fizetett, de polgárai nem katonáskodtak.
A város körüli részen a falusi lakosság telepedett le, de rájuk már nem vonatkoztak a kiváltságok, nekik katonáskodniuk kellett. A város és a falu Illyefalván földrajzilag is elkülönült egymástól. Ezenkívül a városba való betelepedés folytán közvetlenül a városi adózó polgár mellett lehetett hadiszolgálatra kötelezett polgár is. A fejedelmek korában nem egy városra beköltözött falusi nyert városi jogot, s ezzel felmentetták a hadiszolgálat alól. Ha valaki az adótól akart menekülni, nemesi levélre kellett szert tennie és a városi hatóságoknak nem volt hatalmuk adóztatni. A nemesi levél megszerzésének számtalan útja volt. Így 1611. június 14-én Báthori Gábor közös címeres levelet adományozott illyefalvi és szentkirályi puskásoknak, akiket hűséges szolgálataikért nemességhez juttatott. A nősülések folytán szintén bonyolódott a helyzet. Nagyobb veszély idején viszont a városi lakosság is köteles volt katonáskodni. |
 |
|
Bethlen Gábor 1618. október 5-én kiadott okmányában Illyefalva szabadalmait is megerősíti. 1613-ig Illyefalva és Székelyudvarhely szervezte a székelyföldi postajáratokat. Ugyancsak Bethlen Gábor fejedelemnek volt köszönhető, hogy 1625-ben Illyefalva saját önkormányzattal rendelkező mezőváros lett, és már nem tartozott a szék joghatósága alá.
|
 |
1612-ben a szászoknak a Báthori Gáborral való ellenségeskedések miatt, amikor a székelyek a fejedelmet támogatták a szászokkal szemben, Weisz Mihály brassói királybíró utasítására Géczi András zsoldosaival augusztus 11-én megtámadja Illyefalvát. A várost elpusztítják, nagyszámú juhot és marhát hajtanak el. A javaiból kifosztott lakosság azonban éjjel a Brassó felé vonuló zsoldosokon rajtaütött és az elrabolt állatokat visszahajtották. Géczi a megmaradt zsoldosokkal és önkéntes szász polgárokkal szeptember 12-én újból beütött a Székelyföldre. A váratlan támadás miatt a székelyek az illyefalvi várba vonultak vissza, amelynek ostromáról a támadók vezetője lemond és 300 rablott lóval visszavonul Brassóba. Október 16-án újból támadtak Weisz Mihály vezetésével, ekkor az illyefalvi várat megadásra kényszerítették.
Bethlen Gábor fejedelemségének idejétől az országgyűlésen szabják meg a városok adóját. 1614-ben Illyefalva 35, Bereck 50, Sepsiszentgyörgy 75, Kézdivásárhely 80 forintot fizetett. |
 |
| A legnagyobb pusztítás a várost 1658-ban érte. II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata után a védtelenül maradt országra támadtak a tatát kán, a szilisztrai pasa, a havasalföldi és a moldvai vajda egyesült seregei. A büntetőhadjáratot a szultán rendelte el, a fejedelem engedély nélküli hadjárata miatt. Óriási pusztítást vittek végbe egész Erdély területén. A seregek a Bodzai-szoroson átkelve a Barcasági-medencében gyülekeztek, a legelső megtámadott erősségek sorába tartozott az illyefalvi vár. Az augusztus 20-án érkezett seregek 5 napig tartó ostrom után a várat bevették. A harcokban több mint 500 ember esett el. Az egész települést, valamint a környéket is kardélre hányták és felégették. 800 rabszíjra fűzött foglyot vittek a krími tatárok fogságába, a harcokról és pusztításokról egy históriás ének emlékezik meg. Ekkor égett el a várossal kapcsolatos összes okirat, amelyeket a várban őriztek. |
 |
|
1704-ben labancok dúlják fel a településeket. Aldobolyt teljesen felégették, csak két ház és a templom maradt meg. A kuruc szabadságharc leverése után Veterani császári tábornok 9 ezreddel szállta meg Háromszéket, hogy a székelyeket megfélemlítse. Ennek egyik gyalogos és lovas egysége Illyefalván és az illyefalvi várban állomásozott, innen dúlták és félemlítették meg Alsó-Háromszék falvait.
|
 |
| A székely határőrség szervezése idején Illyefalva és Sepsiszentgyörgy is tiltakozik a törvénytelen eljárás ellen. 1764. március 3-án a szervezőbizottság megvizsgálta a beadványaikat, amelyekben kiváltságaikra hivatkoztak, miszerint a hadakozástól mindig fel voltak mentve. A bizottság elvetette az érveket, és március 4-én a szabadrendű lakosokat összeírták és besorolták a határőrségbe. |
 |
| Illyefalva bányászfalu volt. Több megszakítással 1868 és 1961 között itt lignitbánya működött, melyben mélyműveléssel fejtették a közepes minőségű földes barnaszenet. Maradványai, akárcsak egy régi külművelés helye, az Illyefalvi-patak völgyében még látható. Itt egy gyengén szénsavas ásványvízforrás – az Anna-kút – tör a felszínre. |
 |
|
1876-ban a vármegyei közigazgatás bevezetésével Illyefalva megszűnik város lenni.
1940-44 között határmenti település, Illyefalva Magyarországhoz, Aldoboly Romániához tartozik. 1944-ben a község területén heves harcok folynak egyrészt a román és szovjet, másrészt a védekező német és magyar csapatok között.
Török János |
 |
|
|
|
